Minőség-Szakértelem


HŐHÍD VERSUS PÁRALECSAPÓDÁS

Amikről keveset tudunk...

A hőhíd nem más, mint a szerkezetnek egy olyan pontja, szakasza vagy felülete, ami jobban vezeti a hőt, mint a szerkezet többi része. Egyszerű és szemléletes példa erre egy téglafal, benne egy helyszínen készített áthidalóval:
A téglafal hővezetési tényezője (λ=0,194 W/mK) sokkal alacsonyabb mint a helyszínen készített beton áthidalóé (λ=1,09 W/mK). Egész pontosan 5,6x magasabb a beton hővezetési tényezője.

A hőáram minden esetben a melegtől a hideg felé halad. Ott, ahol lényegesen magasabb a beépített anyagok hővezetési tényezője intenzívebb hőáramlás alakul ki. Ilyen pontokon jobban „szökik a meleg”. Oda, ahová ezt az áthidalót beépítetik rosszabb lesz a szerkezet hőszigetelő képessége több hő fog távozni a szabadba. Éppen ezért azt hogy az adott szerkezet „hőhidas” onnan tudjuk meg, hogy lényegesen hidegebb a tapintása, azaz felületi hőmérséklete alacsonyabb mint szerkezet többi részének.

A hőhíd annál intenzívebb minél nagyobb a külső, és belső hőmérséklet között a különbség.
Ez azt jelenti, hogy télen nagyobb az esélye, hogy a hőhíd problémák jelentkeznek. Ha a példánkban szereplő beton áthidalót szigetelőanyaggal együtt építjük be, akkor az áthidaló hőhídas hatása lényegesen csökken. A hőszigetelő anyagok csak nagyon nehezen engedik át a hőt, ezért alacsony a hővezetési tényezőjük. Ezeknek az anyagoknak a λ értéke nagyon alacsony, általában 0,04 W/mK körüli, azaz a polisztirol (EPS) a betonnál 27-szer jobb hőszigetelő anyag.

Mi az összefüggés a páralecsapódás és a hőhíd között?

A hőhíd önmagában nem produkál minden esetben penészes tüneteket. Sokan gondolják, hogy a műanyag ablakok beépítése miatt jött elő a probléma. A tulajdonos, ilyenkor arra gondol, hogy miért nem fa ablakot építtetett be…
Valószínűleg a faablak is ugyanúgy viselkedett volna, mint a műanyag. Milyen okból cserélték ki az ablakokat az épületen?

Azért például, mert rosszul szigetelt, és mozgott a függöny, azaz süvített be a hideg szél…
Azzal, hogy a szél süvített be az ablak résein, biztosította a folyamatos légcserét, ezáltal a helyiségekben a levegő páratartalmát csökkentette.

Itt jön elő a hőhíd legkártékonyabb tulajdonsága, a hidegebb belső felület. Ha van egy jól szigetelő ablak és nincs elegendő szellőztetés, akkor a helyiség levegőjének páratartalma folyamatosan emelkedik. Egy szobában általában 20°C és 65 %–os páratartalom az ideális. Ilyen körülmények között a pára 12-13°C hőmérsékletű szerkezeten már kicsapódik. (Gondoljunk csak a hűtőből kivett üvegekre!). Egy jól szigetelt falszerkezet belső felületi hőmérséklete17-18°C körül van. Egy olyan falszerkezeté viszont, ami „hőhidas” vagy rosszul hőszigetel: csak kb. 13°C lehet ebben az esetben. Ezen a hőmérsékleten a levegőben lévő páratartalom kicsapódik.
A probléma akkor fokozódik, hogy ha a légcserénk nem megfelelő. A szellőztetés nem elegendő és szépen növekszik a páratartalom, melynek növekedésével együtt a harmatpont is (ahol kicsapódik a levegő páratartalma) folyamatosan kúszik fölfelé.v Olyan helyeken a helyiségben, ahol esetleg a levegő légmozgása alacsonyabb, például szekrények, ágyak mellett ott a probléma hamarabb jelentkezhet, és a hatása is intenzívebb. --Fekete összefüggő penész a falon --„Gyöngyöző” fal --szétmálló bútorok. Leggyakoribb hőhidak: --Sarkok --Ablakok fölött (Áthidalók) --Ablaknyílások belső oldalain. --Mennyezet és a fal csatlakozásánál (Koszorú) --Fal és padló csatlakozásánál.
Beszéljünk a „csomagolás”-ról...

Sokan azt tapasztalják, hogy ablakcsere, és homlokzat szigetelés után penészesednek a falak. A tulajdonos természetesen a szigetelést okolja azzal, hogy becsomagolta a házát, és nem szellőzik a fala.

Miért is történik a szigetelés?

Ha a lakásban rossz a hőérzetünk, hideg a fal belső hőmérséklete, magas a gázszámlánk...stb.

Mit csinál a hőszigetelés?

A hőszigetelés úgy működik, mint egy külső takaró a házon. Megakadályozza, hogy a falak áthűljenek télen, ill. nyáron túlságosan felmelegedjenek. Ha megfelelően választjuk meg a hőszigetelő rendszerünk vastagságát, a korábban egy szigeteletlenül beépített áthidaló, vagy koszorú hőhíd hatása is jelentősen csökkenthető. Ha „takaróval” védik a házat nem kell annyit fűteni, hogy a hőérzet kellemes legyen, hiszen a falat nem hűti közvetlenül a külső levegő. Ebből következik, hogy a falazat belső felületének hőmérséklete magasabb lesz,nem lesz érezhető, hogy „húz a fal”.

Ennek ellenére lecsapódik a pára? Mit lett elrontva?

Ha a leszigetelt a házon penészesedés jelentkezik ennek ellenére, akkor az a nem megfelelő kivitelezésből, és a szerkezetek nem átgondolt szigeteléséből adódik. Általában az emberek elbagatelizálják a problémát, és a jó öreg: „jó lesz ez így” módszerrel állnak neki szigetelni, illetve: „a szomszédban is így csinálták” irányelvet követik.
A legnagyobb általánosságban, ahol leszigeteltük kívülről a falakat és mégis vannak penészes helyek a szobában, ott „elkövettünk” néhány hőhidat. Adott esetben (pl. konozolosan kinyúló erkélylemezek esetében) a nem teljes körű utólagos hőszigetelés az amúgy is meglévő hőhidak hatását jelentősen fel is nagyíthatja!

Mit lehet tenni ebben az esetben?

Ha marad a 23°C-os belső hőmérséklet levisszük a páratartalmat 50%-ra. Azaz folyamatosan szellőztetünk. Csökkentjük a hőmérsékletet 21°C-ra, és a páratartalmat 60%-on tartjuk. Csökkentjük a hőmérsékletet 20°C-ra és a páratartalmat 65%-on tartjuk. Ha szigetelést megoldott, a lakásban egy egészséges páratartalmat akkor is kell biztosítani. Sajnos mostanában nincs elegendő szellőztetés, és a műanyag ablakokat és a hőszigetelő rendszereket hibáztatjuk, a dohos kellemetlen levegőjű lakások miatt.

Talán sikerült rávezetni mindenkit arra, hogy egy penészesedési probléma nagyon összetett dolog, és nem lehet megszüntetni mindenféle felületi kezeléssel.

Az igazán előrelátó építtető nem az utólagos hőszigetelésben gondolkodik, már a teherhordó szerkezetek kiválasztásánál elébe megy az esetleges későbbi problémáknak, amire tökéletes megoldás a Thermo-Block hőszigetelt energiatakarékos építési rendszer választása.